A szürke téli napokon engem és még pár barátomat az vigasztalt, hogy június elején utazunk. Sok szervezés előzte meg az utat most is, aminek az oroszlánrészét magamra vállaltam. Június 2.-án hajnalban végre elindultunk. A célpont Barcelona volt.

Volt olyan a csapatban, aki már többször volt Barcelonában, és olyan is, aki először utazott a katalán fővárosba. Nekem ez a második utam volt. A biciklizés mellett nekem most olyan terveim is voltak, hogy azért a város híres látványosságaira is maradjon időm, amiket kihagytam az első alkalommal. Ez azt hiszem sikerült is, hagytam magamnak pihenőnapot is ottlétem alatt. Így aztán sok szép dolgot sikerült megnéztem, amit biciklin ülve ki kellett volna hagynom.

A csapat bringás felét hatan alkottuk: Borda Dániel, Cser László (Yoda), Nagy Tamás, Sipos Dávid (Sipi), Szabó "Ice" Gábor és jómagam.
​Első nap csak próbáltuk felvenni a kinti ritmust, bemelegítettünk a parti beton parkban, és kipihentük a koránkelés és az óriási csomagok okozta fáradtságot.

Második nap már jobban belevetettük magunkat a biciklizésbe. A kellemetlen dolog csak a déltől 4ig tartó embertelen hűség volt, ami égető nappal párosult. Így az időben való elindulás a szállásról is rendszerint gondot okozott.

A párunknak már ismerős helyek mellett újakat is igyekeztünk felfedezni. Yoda olyan lendülettel indult neki mindennek első perctől kezdve, ami minket is motivált. Persze a város mindenkit motivált amúgy is.

A híres hullámokhoz is ellátogattunk, ahol többek közt Yoda pár vázpörgetést próbált meg egy téglaszegélyről. Tomi is odatette magát. A Borda-Ice páros pedig szorgalmasan kamerázott.

A jól induló nyaralást a harmadik nap árnyékolta be. Én épp pihenő napot tartottam, terv szerint a többiek is csak egy rövid bringázást terveztek, ami után csatlakoztak volna hozzánk. 

Azonban a Güell Park helyett, ők inkább a kórházat látogatták meg. Cser Laci csúnyát esett, aminek következtében a trip hátralevő részét a kórházban kellett töltenie. 

Azért igyekeztünk feldobni a bent töltött napjait, mindennap felbukkantunk a kórtermében. Sipinek pedig ezer hála, amiért energiát nem kímélve megoldott mindent a kórházban.

 

Megfogyva bár, de törve nem, mi azért folytattuk a biciklizést. Éjszaka is bevettük a várost, hajnalig bringáztunk, Sipi kormánya nem is bírta az éjjeli műszakot, ezért a helyi bmx boltot is meg kellett látogatni.

Idén a barcelonai metróvonalat is kihasználtuk, és azt, hogy biciklit ingyen lehet vele szállítani. A város szélére kiutazva rengeteg új helyet fedeztünk fel, amiket külföldi videókból már ismertünk.

Míg a bajnokok ligája döntő már javában zajlott, mi akkor adtuk be az aznapi utolsó trükköket. Ice sajnos pont akkor trappolt le kissé szerencsétlenül egy csúszás után, így pár napra ő is kiszállt a játékból...

A kamerázás akkor sem állt le, így videó formájában is látható lesz, hogyan telt a kint eltöltött bő egy hetünk.

A végére Ice lába is javult kissé, Yoda barátunk pedig épphogy, de haza tudott jönni a tervezett repülőjárattal. Viszont sajnos rá még hosszú felépülés vár. Sok erőt neki!

A kis csapat minden tagja kissé szomorúan tért vissza Barcelonából... Könnyű megszeretni az állandó nyüzsgését, tengerpartját és hihetetlenül jó bringás helyeit.

Ismét ugyanazt érzem, mint az első utam után: Jó volna még kijutni oda, akár több időre is... sokkal több időre!

 

Selmeczi Máté